Szijjasztok Olvasók:D

Képzeljétek,lehet hogy ellátogatok Budapestre holnap:)

Mivel a szüleimnek üzleti ügy miatt felkell menni,megpróbálom rávenni őket,hogy engem is vigyenek magukkal:D Akkor legalább találkozhatok Nikimmel:)

Nah de itt a kövi rész,aki kíváncsi rá:D

24.rész:

-Sajnálom.-mondtam én is sírva-Most megyek lefekszem.Jóéjt mindenkinek.
-Szia.Jó éjt-Bill
Majd én és Niki felmentünk aludni(ugyanis a Niki úgy döntött,nem hagy egyedül),a többiek pedig hazamentek.
 

<<Ugrunk szeptember 1-re. Időközben fekete lett a hajam, és a hosszából is vágattam. Most Andreassal „járok”,de igazából nagyon nem nevezhető annak. Csak vigyáz rám.>>
Épp a híd korlátján ülök,a víz felé fordulva,bámulom a vizet,és gondolkodom,amikor valaki hátulról hirtelen átölel.
-Andreas!-ilyedek meg
-Bocsáss meg.Nem akartalak megilyeszteni.-ad egy puszit
-Semmi baj.
-Jól vagy?-kérdi,mert látja,hogy szomorú vagyok.Ami nem meglepő,hisz amióta Billel összevesztem,azóta egyszer sem mosolyogtam.
-Igen…de most megyek..-mondtam,majd lemásztam a híd oldaláról.
-Hazakísérlek.-jött velem
<<Útközben>>
-Biztos,hogy nem jösz?-Andreas
-Igen…biztos.-mondtam lesütött szemekkel.Évek óta először hagyom ki az ikrek szülinapját.Pont a 18.-at..
-Sajnálom,hogy ez történt.
-Én jobban…
<<Nálunk>>
-Anita…
-Igen?
-Nézd,én tudom,hogy nem szeretsz..
-De én..
-Shh!Vagyis szeretsz,de csak mint barát,ahogy én is téged.Tudom,hogy még mindig Billt szereted.Igaz?
-Túlságosan rég és túlságosan jól ismersz…bocsáss meg..-sütöm le a szemeimet
-Semmi baj….Nekem nem tudsz hazudni.Szeretnéd vele újrakezdeni?-ül le mellém a kanaréra,ugyanis eddig a fotelban ült.
-Mindennél jobban…hülye voltam,hogy akkor azt tettem,de most már késő…
-Sosem késő.Hisz ő is szeret téged.
-Igen,de…
-De?
-De nem merném neki mindezt bevallani…félek,hogy hülyének néz,mert azt mondtam neki,hogy gyűlölöm,pedig mindennél jobban szeretem…
-Tudom,és ne félj!Majd minden megoldódik.De most mennem kell készülődni.-állt fel
-Rendben.Szia,jó mulatást.-kísértem ki az ajtóhoz.
-Szia,köszi.-mondta,majd elment.
„-Majd minden megoldódik”-visszhangzott a fejemben ez a mondat egész éjszaka.Vajon mire gondolt Andreas…Ezen a kérdésen gondolkozva aludtam el…

Másnap suli után ismét kimentem a hídhoz,-és ugyan oda,ahová tegnap is,és előtte minden nap a szakítás után kijártam-,leültem.
Ismét csak bámultam a vizet,a hajam a szemembe lógott, az egyik oszlop szerűségbe kapaszkodva ültem ismét a megszokott helyen.
Egyszer csak éreztem,hogy valaki lágyan megfogja azt a kezem,amelyikkel az oszlopot fogtam.
-Hhhh…-ilyedek meg ismét-Andreas…
-Sajnálom,nem akartalak megilyeszteni…-mondta egy ismerős hang,ami kölünös módon nem az Andreasé volt.Ezt a hangot,már szinte 3 hónapja nem hallottam…
-Bill???-forultam meg
-Igen,én vagyok…-mondta,ekkor már a szemembe nézve
-Én…én….én…
-Shhh!-tette a számra az ujját.-Andreas mindent elmondott.És egyáltalán nem nézlek hülyének…
-Komolyan?Pontosan mit mondott Andreas?
-Majd elmondom…De előbb valami nagyon-nagyon fontosat szeretnék mondani…-Bill
-Hát mond!
-Szeretlek!-mondja,miközben megsimogatja a hajam
-Én is…
-Megbocsátasz?-Bill
-Inkább az a kérdés,hogy te megbocsátasz-e nekem,mert én már rég megbocsátottam.
-Nekem nem kell miért…Akkor már megbocsátottad,hogy megcsaltalak?
-Igen,mert jobban szeretlek annál,hogy egy félresikerült éjszaka elrontsa a szerelmünket.
Bill erre nem mondott semmit,csak megcsókolt.Mint aki már hónapok óta erre várt.És valószínűleg ez így is volt…
-Most mennem kell..-szólalok meg a csók után
-Hova?-Bill
-Haza,tanulni…-.-’
-Értem…
-Jó,mert én nem értem amit épp most veszünk..szal szerintem elfog tartani egy ideig.
-Ne segítsek?-Bill
-Megtennéd?
-Persze…-mondja mosolyogva
-Áááá,imádlak…-mondom,majd aztán hazaindulunk..
-Megjöttem.-megyek be az ajtón
-Nagyszerű,de most rohanok…-szól ki anya a konyhából
-Jó légy-ad egy puszit,ekkor meglátja mellettem Billt..
-Csókolom-köszön mosolyogva Bill
-Bill??Hát te??-kérdi arra célozva,hogy már egy ideje nem jártunk..
-Hát…-kezdett bele
-Nem azt mondtad ,hogy rohansz?-szólalok meg
-Ja,de igen.Majd máskor elmesélitek.Na sziasztok..
-Szija-én
-Csókolom-köszöntünk,majd anya elment…
Felmentünk a szobámba,majd leültünk az asztalhoz..
-Na,mivel kezdjük?-én
-Nem tudom..nekem mindegy..Te mivel akarsz?-Bill
-Öhm..fizika?-én
-Oké!Na szóval…-és elkezdte magyarázni a fizikát,majd az összes többit
Majdnem 8 óra volt,amikor végeztünk.
-Nah végre!-dőlök hátra a széken
-Ennyi volt?-Bill
-Igen…szerencsére.
-Nah,akkor jó…
-Jajaa..
-Szeretlek!-mondja,miközben engem bámul
-Én mást szeretek!-mondom mosolyogva
-Kit?-kérdi meglepődve
-Az új pasimat!
-De..-gondolkodik el-az nem én vagyok?
-Basszus Bill…te szőke voltál?-kérdem nevetve
-Aha
-Komolyan?-én
-Igen,szőkésbarna…
-Hehe,látszik…
-Héé,ezt meg úgy érted,hogy…-gondolkodik el
-Úgy!-mondom,majd gyorsan leszaladok,Bill pedig utánam
-Ha elkaplak…-szalad utánam
-Akkor mi lesz?-vágok a szavába
-Majd megtudod!
-Igen..?Ahhoz előbb elkell kapnod-nyújtom ki a nyelvem
-Nyugi,az is meglesz..
-Igen?Akkor csak úgy mellékesen megjegyzem,hogy már harmadik éve én voltam a suli legjobb lány sportolója..
-Ohh,a francba!Komolyan?-Bill meglepődve
-Aham!
-Akkor visztont fellkell,hogy add magad!Akkor talán enyhítek a büntetéseden…-Bill
-Hát…ezt még meggondolom
-Okéé…
-Nah jó,feladom magam-sétálok oda hozzá-De enyhítened kell a büntetésen
-Eszem ágában sincs-mondja mikor már ölel
-Kis hazug!-mondom,majd megcsókol
Ekkor hirtelen megcsörren a telefonja…
-Igen?-szól bele
-...
-Most?
-...
-Oké..szólok nekik..-Bill unottan
-...
-Rendben.Szia-Bill,majd letette

-Mi a baj?-bújok oda hozzá
-Mennem kell...-mondja szomorúan
-Pont most?-kérdem szomin
-Igen,sajnos..de holnap eljövök,rendben?-néz rám cukin
-Rendben.-mondom,majd megcsókol

-Na szija.-köszönök el tőle az ajtóban állva
-Szija.-mondta,(megcsókolt) majd elment

Nos..ennyi volt a 24.rész,remélem tetszett:)

Pusz:Ana