Hallo Leute...
Könnyes búcsút kell, hogy vegyek a blogtól, ez az utolsó rész..:'(
Ancsika, megigérem hogy fogok még írni, amint lesz szabadidőm...
Majd ha felrakom, írok neked e-mailt, ha gondolod...
Mostpedig...
Visszatekintés:
Halk, lassú léptekkel közeledett felém, mintha elakarna rabolni. Mégsem féltem..Az egyetlen dolog, amitől most féltem, hogy Bill talán valami butaságot csinált...
Hallgatóztam tovább, s hallottam, hogy az a bizonyos alak, amikor mögém ért,megállt...Még mindig nem néztem rá.
44.rész:
Majd éreztem, hogy felém hajol, és lassan átkarol...ekkor felkaptam a fejem, Bill volt az..
- Sajnálom...- suttogta halkan a fülembe
Nem mondtam semmit, csak megöleltem...Nem mondtunk semmit, mégis értettük egymást...
>>>>>5évvel később<<<<<
-Jaaaj, Szivem, mit csinálsz?Nem szabad emelgetned semmit a te állapotodban.-Bill
-De ez csak egy porszívó…-én
-Igen, de mekkora…majd én..-mondta Bill, majd arrébb tette a porszívót.
*-Trrrrr-szólalt meg a csengő*
-Maradj, majd én kinyitom. – ugrott Bill azonnal
-Sziasztok.-Bill
-Szia.-Simone és Gordon
-Gyertek be.-Bill
-Csókolom!-ugrok fel a kanapéról, amint meglátom őket
-Szia, hogy vagy?-Simone
-Köszönöm jól, de már nagyon kiakar jönni:D-én
-Hehe, sietne kifelé..:D-Simone
***ESTE tv-zés közben***
-Bill.-én
-Tessék Drágám?-Bill
-Hoznál nekem egy kis…ööö..mondjuk csokifagyit?:D-én
-Persze, máris hozom.-mondta majd lement
Ekkor hirtelen begörcsölt a hasam, és éreztem, hogy elfolyik a víz.
-Biiiiiiiiiiiiill.-kiabáltam le neki
-Máris viszem.-szólt vissza
-Biiiiiiiiiiiiiiill.-kiabáltam ismét
-Megyek Szivem, ne légy türelmetlen, azonnal viszem!-Bill
-Hagyd a fenébe a fagyit, hívd a mentőket.-én
Ekkor hallottam, hogy Bill még a kanalat is eldobta, és azonnal felrohant hozzám, és hívta a mentőket.
*A kórházban*
-Nyugodj meg Drágám, itt vagyok veled!-Bill, miközben a kezemet szorongatta
--Olyan másfél órás kínlódás után végre megszületett a kisfiúnk.—
Miután hazavittük Tomot(a kersztapja után Tom lett a fiúnk neve), minden rokon meglátogatot minket, persze a nagyszülők, és Tomék, még a kórházban…
Barbyéknak is hamarosan született 1 kislányuk…
Majd mindenki boldogan élt, míg meg nem halt…Illetve élt volna, míg meg nem halt volna, ha ez az egész nem egy tinilány álma lett volna…
De a tanulság: soha ne adjátok fel az álmaitokat, ha más nem, írjátok le, ne felejtsétek el soha, hátha egyszer valóra válik...
Remélem tetszett, és köszönöm Ancsikának, hogy rendszeresen látogatta a blogomat, és hogy annyi kommentárt írt... Remélem, még írok történeteket, amellyek nem csak engem fognak érdekelni...Aki szeretne elérni:
-Msn: bills_freudinnen@hotmail.com
-E-mail: fraukaulitz89@citromail.hu
-Myvip: Gulyás Anita, Csincse, *Tecktonik* /ez az új vipem, mert a másikat feltörték/
Sziasztok, Puszi:Ánááá
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ancsika16 · http://www.billth.eoldal.hu/ 2009.02.05. 18:57:43
Jó lett az utolsó rész, bár sajnálom, hogy ez az utolsó...:'( Remélem hamarosan kezdesz egy új történetet.:) Bármikor szívesen "látlak" a blgomon.:) hilfmirfliegen.blog.hu/ Tschüs.:)