Guten Abend..:)

Ha mondható fél 7 estének...:D Egy biztos,nagyon meleg van még most is itt Csincsén..és gondolom máshol is az országban..

Na szóval..először is köszi Ancsika13,hogy folyamatosan olvasod a blogomat,és h komikat is írsz rendszeresen.:) Azért remélem hogy Ancsikán és Nickymen kívűl más is olvassa a blogomat..xD

23.rész(kicsit szomorúra sikeredett..):

-Anita,várj!-szaladt utánam

De beszaladtam a fürdőbe és bezártam az ajtót.

-Anita,kérlek!!!Bocsáss meg!!Könyörgöm!-állt az ajtó előtt

-Menj el!-szóltam ki neki

-Nem megyek sehová míg nem beszéljük!-mondta határozottan

-Rendben,akkor én megyek!-mondtam,kinyitottam az ajtót,de ő ott állt,és amint kitettem a lábam,elkapta a karom

-Hallgass meg!-nézett a szemembe

-NEM!Elég volt!Soha többé nem akarlak látni,érted???SOHA SOHA SOHA!-kiabáltam,majd összerogytam ott a karjai közt

-Kicsim!Annyira sajnálom!-próbált volna felszedni a paldóról

-Ne nyúlj hozzám!Gyűlöllek!!!-néztem méllyen a szemébe,majd beszaladtam a szobámba.Ezúttal nem követtett.Elképedten bámult maga elé.Rájött,tényleg gyűlölöm.

-Hülye balfasz!-szidta magát,majd lement Tomékhoz.Illeve ment volna,ugyanis ők már nem voltak ott.

Szomorúan hazaindult,és egész úton magát emésztette a történtek miatt.

Miután berohantam a szobámba csak sírtam….Aludni sem tudtam,ám körülbeül éjfél fele álomba sírtam magam…

De épphogy elaludtam,arra keltem fel,hogy valaki az ablakom alatt van,és felfelé mászik.

Azt gondoltam,hogy biztosan Bill az.De akkor eszembe jutott,hogy amióta járunk,egyszer sem mászott fel.Mégpedig azért,mert tériszonya van.Felültem az ágyon és hallgattam.De az a valaki egyre feljebb ért.Gyorsan felpattantam az ágyból,és szaladtam volna ki,de az ajtóm beragadt,annyira becsaptam,mikor összevesztem Billel.

Nem tudtam kimenni az ajtón,akkor felért az a titokzatos alak:Timo

-Hello Drága!

-Timo!Mit keresel te itt??-kérdeztem levegő után kapkodva

-Emékszel amikor azt mondtam,hogy egyszer eljövök érted?Hát itt vagyok.A barátnőd csak az előétel volt.Te vagy a főfogás..-közeledett

-Hagyj békén!-hátráltam,de beleütköztem a zárt ajtóba.

-Eszem ágában sincs!-mondta,majd megragadott

-Engedj el,vagy sikítok!

-Sikítsd csak!Úgysem hallja senki!

Ekkor sikerült kiszabadulnom a karjai közül,és a szoba másik sarkába menekülnöm.

-Miért menekülsz?Úgyis az enyém leszel…-jött felém újra

-SOHA!

-Igen?Majd meglátjuk…

-ERESSZ EL!-kiabáltam, levegő után kapkodva miközben a nyakamat csókolgatta

Pokoli nagy szerencsémre Bill épp akkor jött volna bocsánatot kérni,és meghallotta a kiabálásomat.

Gyorsan felmászott,és meg időben leütötte Timot a sötétben.

-Áááááááááááááááááááá!-sikítom el magam,amikor Timo összeesik előttem

-Jól vagy?-kérdi Bill a sötétben ekkor megpillantom

De én nem tudok válaszolni,csak még egy utolsót próbálok szippantani a levegőből,és összeesek.

-Úristen! Anita!Mi a baj?-Bill ilyedten-Hát persze!A pumpa!

A sötétben előkotorászta a pumpámat,és befújt a számba.Aztán már jobban lettem.

-Jól vagy?-teszi fel ismét a kérdést.

Én csak bólintottam.

-Hívom a rendőrséget!-Bill,majd elővette a telefonját.Pár perc múlva meg is érkeztek,és elvitték Timot

-Egészen biztos,hogy jól vagy?-ölelt volna meg,de elhúztam magam tőle

-Ühüm!-mondtam rémülten

-Jézusom!De hisz te reszkedsz!-vette észre rajtam,hogy még mindig félek,majd magához ölelt-Nyugi!Itt vagyok!

-Félek!-mondtam hallkan

-Nem kell!!Itt vagyok veled!-mondta és megpuszilta a fejem

Ekkor Niki szalad ki egy szál pizsiben,mert hallotta,hogy elment a rendőrkocsi.

-Mitörtént?-szalad oda hozzánk Niki

-Timo!-mondja Bill majd megsimogatja a fejem

-Szegénykém!-mondta,majd ő ölelt meg.Addig Bill felhívta a többieket.

<<Nemsokkal később,mikor már minden haver ott volt nálunk>>

-Bill…-megyek oda hozzá,ugyanis ott ült a lépcsőn,ahol anno anyu rajtakapott minket

-Igen?-néz fel,majd leülök mellé

-Köszönöm…

-Ugyan,semmiség.

-De igenis az!Ha nem jösz akkor…

-Shhh!Erre nem szabad gondolni.

-Én…én…köszönöm az elmúlt két évet…kisebb-nagyobb veszekedésekkel ugyan,de nagyon jó volt.És köszönöm ezeket is-veszem ki a „szeretlek”-es nyalkáncot és azt a karkötőt,amit a tavaly karácsonyra kaptam.

-Nem!Ez a tiéd!!!-tolta vissza a kezem

-Nem lehet.Hisz az van belegravíroztatva,hogy „szeretlek”

-Hisz szeretlek is!Mégha nem is járunk,és te nem is,de én akkor is szeretlek!

Amint ezt kimonta lesütöttem a szemeimet.Mostmár nem Billt gyűlöltem,(igazából soha nem is gyűlöltem,csak talán így könnyebb volt elfogadni,hogy megcsalt)hanem magam…Most legszívesebben azt kívántam volna,hogy inkább ne jött volna Bill,és fulladtam volna be.Akkor talán nem fájna,hogy most ennyira szemét vagyok,ekkora fájdalmat okozok,és darabokra töröm a szívét annak,akit a világon a legjobban szeretek…

-Sajnálom…és tudom,hogy ez nem jelent már semmit,de azért jó,ha tudod,hogy ezalatt a két év alatt most az egyszer csaltalak meg.És rettentően megbántam.És…és…mikor turnézni mentünk…a hosszú úton mindig azon fantáziáltam,hogy egyszer majd megkérem a kezed,és gyönyörű szép ikreink születnek majd,akik szintén zenészek lesznek.Ez tartotta bennem a lelket a hosszú,fárasztó utazásokon.És az,hogy ha hazajövök végre újra látlak majd.-mondta,és elkezdett sírni

Soha nem láttam még sírni…

-Sajnálom.-mondtam én is sírva-Most megyek lefekszem.Jóéjt mindenkinek.

-Szia.Jó éjt-Bill,törölgette könnyeit

A srácok elmentek,majd én és Niki felmentünk aludni(ugyanis a Niki úgy döntött,nem hagy egyedül).

Nos..ennyi volt a 23.rész,remélem tetszett...:)

Aki kíváncsi a kövi részre,az írjon..

Nah puszi:Ana

b.kay@freemail.hu

bills_freudinnen@hotmail.com