Szijjasztok!:)

Úúúristen, már a 43. rész...:D

Hiányozni fog a blogom..:'(

No, de még van 2 rész, szal ne szomorkodjunk...:)

Visszateintés:

-De....te most elakarod hagyni Billt?-áll fel az ágyról
-Ezt nem én akartam így!Ő azt tette amit tett!Én pedig már beleuntam ebbe!Nem akarom,hogy mégegyszer ezt tegye vele,abba belehalnék!!!-mondom,majd ismét rámtör a sírás
-Istenem..-jött oda és megölelt
-Gyűlölöm!-dünnyögtem Nicky karjai közt
-Ssshhh!Ne mondj ilyet...-Nicky,majd megcsörren a telefonja.
Kiveszi a zsebéből, majd halkan ennyit mond:-Bill.
-Nem érdekel...-mondom,majd kifodulok az ablakhoz
-Lehet, hogy Tomról van szó..-gondolkozik el
-Akkor vedd fel, de ne itt, mert nem akarom hallani a hangját, mondtam, majd Nikcy lement a nappaliba.
 

43.rész

-Igen?-szól bele
-Nicky beszélnünk kell!!-kezd bele azonnal Bill
-Minden tudok!Lena az egész iskolának a képekkel dícsekszik.-Nicky
-Miféle képekkel?-Bill meglepődve
-Hát a képekkel, amiket tegnap este készített, mikor ott voltál nála!
-Tessék?Képeket csinált?És Anita látta őket?-Bill
-Neki mutatta meg elsőnek...
-Úristen..az a ribanc, csak kerüljön a kezeim közéé
-Bill!Fölösleges!Késő...-Nicky
-Ezt...ezt meg hogy érted?-Bill riadtan
-Anita utál téged.. azt mondta mostmár soha nem fog neked megbocsátani.
-Tessék?Az nem lehet.Azonnal odamegyek.-mondta, majd lecsapta a telefont.

-Én most azt hiszem megyek..-jön vissza Nicky
-Rendben...akkor szia.-én
-Szia.Jó légy.-mondta majd egyedül hagyott.Tudta hogy Bill hamarosan ott lesz.
Néhány perc múlva ismét csengettek.Láttam, hogy Bill az, ezért gyorsan elmentem az ablakból..
Hosszas csengetés után, láttam hogy telefonálni próbál, de mivel kivolt kapcsolva a telefonom, nem ment vele sokra.Aztán ismét csengetni kezdett, de mivel most sem járt sikerrel, beindult a házba.
Majd az ajón kezdett el kopogtatni, benyitott, és észre vette, hogy nyitva van, tudta hogy itthon vagyok.Felindult az emeletre, és ekkor már a szobaajtómon kopogtatott.
-Áná, tudom hogy itt vagy!Kérlek beszéljük meg!Nem úgy volt, ahogy neked Lena mesélte..
*semmi*
-Szivem, kérlek!
*semmi*
-Tényleg azt akarod, amit Nicky mondott?
*semmi*
-A hallgatás beleegyezés....-Bill
*semmi*
-Rendben!Akkor legyen így...akkor hát németország leghíresebb fiúegyüttese énekes nélkül marad...még annyit, hogy..szeretlek!És mindig is szerettelek...Amióta ideköltöztetek, és megláttalak a suliba...
Valami hatalmas vonzerőd van, ami még ennyi év után se gyengült. Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam, sosem szándékosan. Sajnálom, hogy annyiszor egyedül kellett, hogy hagyjalak. Sajnálom, hogy nem élhettünk olyan életet, mint a többi szerelmes. Sajnálom, hogy miattam annyi butaságot tettél. És sajnálom, hogy ennyire szeretlek. Légy boldog, és kérlek, soha ne fejets el.-mondta, majd hallottam, hogy elmegy.
Mintha kitépték volna a szívem. Azt gondoltam, hogy csak azért mondja, hogy kimenjek, de csalódnia kellett. Nem törtem meg. Igaz, majd meg haltak, annyira fájtak a szavai, de nem mentem ki. Hagytam elmenni, hagytam, hogy másé legyen, hagytam, hogy boldogtalan maradjak.
Később kiindultam a parkba sétálni, és elgondolkoztam Bill szavain. Vajon mivan ha tényleg komolyan gondolja. Hogyha tényleg öngyilkos lesz. De nem, nem lehet! Bill nem olyan, sosem tenne ilyen hülyeséget...vagy talán mégis?Talán túl kemény voltam vele...de annyiszor fájdalmat okozott már.. de bocsánatot kért, még azért is, amit nem kellett volna...de ezek csak szavak. Igaz Bill mindig szívből beszél, és ráadásul még szeretem is!Nem is kicsit.. és már akkor beleszerettem, mikor ideköltöztünk. Ahogy elmondta, ő is belémszeretett akkor...Talán mégiscsak felkéne hívnom..De nem, mert akkor azt hiszi megbocsájtottan neki, és az nem megy ilyen könnyen.De ha valami baja esett...azt nem tudnám magamnak megbocsájtani soha!Inkább felhívom Tomot, hogy vele van-e Bill.
-Szia.-veszi fel a telefont Tom
-Szia Tom...
-Valami baj van?Olyan fura a hangod..-Tom
-Túl jól ismersz..Igen..szóval..anyit szeretnék kérdezni, hogy most veled van Bill?
-Nincs!Délután óta nem láttam, mért?-Tom
-Semmi, semmi.Nem érdekes...mind1, köszi.szia
-szia.-mondta, majd letettük

Mégis felhívom, nem érdekel mit hisz..
*kicsöng. kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng...*
Francba, nem veszi fel...Most mit tegyek..?Remélem nem csinált semmilyen butaságot...ekkor ismét elkezdtem sírni, majd leültem a vízpartra, a térdemet felhúztam, és ráhajtottam a fejem.
A lágy tavaszi szellő simogatta az arcomat, és szárította könnyeimet...Nem tudtam, mit tegyek...vajon hol lehet Bill...
Talán mégse ismerem elég jól...gondolkozzunk...hová szokott menni, amikor rossz kedve van..?De hát ide..!
De akkor hol van?Már rég itt lenne...Valami hülyeséget csinált...de az nem lehet, hisz még csak Tomtól se búcsúzott el..
Istenem, miket beszélek..?Búcsú...ez eszembe se szabad, hogy jusson!Butaság!Bill jól van!Tudom, érzem...
Ezek után hallottam, hogy valaki halk léptekkel közeledik a parthoz..Nem tudtam ki, de erőm se volt felnézni..
Halk, lassú léptekkel közeledett felém, mintha elakarna rabolni. Mégsem féltem..Az egyetlen dolog, amitől most féltem, hogy Bill talán valami butaságot csinált...
Hallgatóztam tovább, s hallottam, hogy az a bizonyos alak, amikor mögém ért, megállt...De még most sem néztem rá.

Hogy ki az a titokzatos alak?Tom?Nicky?Lena?Vagy netán Bill?

Kiderül az uccsó részből:P
Ja, még annyit h SZERETLEK TOMCSIKÁM:D:P

Pussz: Ánáá