Hi!

Ma elég szar napom volt...

Mivel az én drága osztálytársam,Danika drága elmondta Márknak,hogy belevagyok zúgva..szerencsére ez már a 7.óra után volt,mikor jöttünk ki  a suliból..Nem tudom hogy fogom kimagyarázni(harmadjáraxD) de...próba szerencse...xD

És...Igen,tényleg bele vagyok zúgva,de teljesen mind1...neki arról nem kell tudni..xD

és..én nem titkolom,kimerem jelenteni:

SZERETLEEEEEEEK BÉRDI MÁRK xD

Milyen jó,hogy még véletlenül se jön ide..xD

Visszatekintés:

-Jaj...ugyan már...hallod hogy csend van!
-Igen?Akkor te miért nem mersz kinézni??
-Jaj Ana...ne izélj már...te vagy az idősebb!!
-Hjajj..nah jó....-mondtam elszántan,majd az ajtóhoz sétáltam,szépen lassan elfordítottam a kulcsot,kinyitottam az ajtót,majd kidugtam a fejem...körülnéztem...
Sehol senki...
-Nah???-Nixy a háttérben
-Eltüntek...
-Faxa.Akkor mehetünk is???-Nixy
-Igen.Azt hiszem...-mondtam,majd végül kimentünk a teremből,ki a suliból és hazaindultunk...majd éppségben hazaértünk.

Na..mind1...14.rész:

Nixyvel sétáltunk hazafele,amikor hírtelen megcsörrent a telefonom.Persze mind a ketten ugrottunk egy hatalmasat,de aztán rájöttünk,hogy a telefonom.
Kijelző:Bill drágám
-Szia-szólok bele
-Szija cica.Nah sikerült a testőröknek elintézni a francia fanokat?-Bill
-Igen.Hála a jó égnek.Meg persze neked.Köszi.
-Ugyan...mondtam hogy nincs mit.Ugye nem esett semmi bajod?
-Nem,dehogy.Mivel bezárkóztunk az osztálytermünkbe.Ha nem tudtuk volna kulcsra zárni,vaószínűleg már semmi nem lenne belőlünk.
-Ebbe inkább bele se gondoljunk.-Bill
-Ahogy akarod.Találkozunk ma?
-Persze.
-Oké.Mikor???
-Öhm...hát..3-ig próbálunk,aztán lesz egy interjú,ami kb 6-ig tart..utána meg még stúdió munkálatok,szal olyan 8körül nálatok.Oké?
-Oké.Akkor várlak.
-Rendben.De most lekell tennem,megyek vissza próbálni.Csak gondoltam felhívlak hogy mi a szitu.
-Oké..Akkor szia
-Szia.Szeretlek.
-Én is.
-Bill volt?-Nixy
-Igen.
-Mi a ma esti programotok?
-Foggalmam sincs...Nektek?
-Mi moziba megyünk Andreeval.-Nixy
-Aham az jó.Csak sajnos én Billel ilyen helyre nem nagyon merek elindulni...látod így is mit levágtak ezek a hülye francia kurvák....
-Jah...hát megértelek.
-És...mikor mentek?
-6-ra jön hozzánk,de a film 7kor kezdődik.És...hozzád mikor megy Bill?
-Azt mondta olyan 8 körül....de sztem lesz abból fél9 is...
-Hát jó,de megérthetnéd...sokat dolgoznak az új albumon.
-Én 100%-ig megértem.Csak néha olyan rosz nélküle...
-Jah...bocs...elhiszem...-Nixy,majd haza is értük..
Épp eszek,amikor megcsörren a telefonom.
Kijelő:Barby
-Szia.-szólok bele
-Szió.Zavarok?
-Nem dehogy.Épp eszek.
-Ohh...akkor jó étvágyat.
-Köszi..amúgy mizu?
-Semmi különös...illetve van,azért is hívlak.
-Mond..
-Képzeld,Tom elhívott hozzájuk.
-Az tök jó,de ma csak 8-kor végeznek,nem?
-Nem.Azt mondta 6-ra jön értem.
-Értem....nah mind1.
-De honnan veszed hogy 8-kor végeznek?
-Nekem azt mondta Bill..de lehet hogy csak ő marad ott...
-Ahha...az meglehet.Nah jó,csak ennyit akartam
-Rendben.Akkor jó mulatást.
-Köszi.Szijja
-Szia.-mondtam,majd letettem
A délután többi része szinte olyan gyorsan eltelt,hogy észre sem vettem.
Épp számítógépeztem,amikor megéheztem és leindultam a konyhába harapni valamit.A mikró órája épp 6-ot mutatott.Gondoltam jó most Nixynek és Barbynak.Én meg egyedül unatkozok és várom a pasimat,aki halálra dolgozza magát,és ahelyett,hogy a munka után hazamenjen és aludjon,a barátnőjéhez jön aki várja egész nap...
Azért ez szép dolog Billtől.Miután csináltam magamnak egy szendvicset,és el is fogyasztottam azt,úgy dönöttem egy jó meleg fürdő jót fog tenni.
Nem csalódtam a forrófürdőben.Elengedtem magam,és másfél óráig csak ültem a kádban.Majd hajatszárítottam stb...Mire készlettem már 20:57 mutatott az óra.Lementem a nappaliba,gondoltam majd ott megvárom Billt.leültem tv-t nézni.Az idő egyre csak telt...21:12...Bill még sehol...21:24...még mindig sehol...21:46...még mindig nem jött...aztán mikor már 10 óra is elmúlt,úgy döntöttem,nem várok tovább és aludni megyek.Amint lefeküdem,szinte aludtam is.Szinte úgy ébredtem fel másnap,ahogy lefeküdtem(ami furi,mert én állandóan izgek-mozgok)Hirtelen kipattant a szemem és Bill jutott az eszembe.
-Úristen...mennyi az idő...elaludtam...Bill ittvolt??-tettem fel magamnak a kérdéseket.
Az órára néztem,ami fél 11-et(délelőtt) mutatott.Elindultam tusolni...aztán megkajáltam,és elindultam egyedült sétálni.
Beültem a kedvenc kávézómba(ami mellesleg Bill kedvenc kávézója is)az Elba melett.Ültem ott forrócsokival a kezemben és gondolkodtam...
*-Vajon miért nem szólt Bill hogy késik??Vagy talán else jött??Talán valami baja eshetett??Felkéne hívnom...*-a gondolatmenetemet a telefonom zavarta meg.
Amikor a kijelzőre pillantottam megláttam azt a bizonyos 2 szót:Bill drágám
-Igen?-szólok bele,mintha nem is vettem volna észre hogy ő hív.
-Szia...-Bill,halom a hangján hogy szomorú
-Bill?
-Igen..én vagyok
-Ohh..bocsi..csak nem ismertem meg a hangod,ugyanis tegnap valami miatt nem találkoztunk.
-Tudom..bocsáss meg.Tudod...nagyon sokáig elhúzódtak a stúdió munkálatok és már olyan későn nem akartam menni.
-Bill,dehisz ha rólad van szó sosincs késő.Jöhetsz akár hajnal 1kor vagy 4kor...teljesen mind1.Neked mindig ottvagyok.
-Deh...nem akartalak felkölteni.Kérlek értsd meg.Meg ma korán is kellett kelnem.
-Értem.És telefon???Az elszökött,hogy még véletlenül se tudd felhívni azt a szerencsétlen barátnődet,aki várja egész este,hogy menj?
-Hát...én megértem hogy dühös vagy,de kérlek értsd meg...
-Bocsi...nem hallak jól...-kamuztam,majd kinyomtam a telefont..
Semmi kedvem sem volt végighallgani a magyarázkodását és a könyörgését.
 

Várhattalak hiába Bill Kaulitz